1246-ban, a tatárjárás után Özséb szétosztotta vagyonát a szegények között, s remeteségbe vonult.

Egy éjszaka látomása volt: a barlangjánál fölállított fakeresztnél imádkozott, amikor hirtelen világosság támadt. A fákon apró lángok gyulladtak ki, majd ezek egy hatalmas tüzes gömbbé olvadtak össze. Ebből Özséb megértette, hogy a szétszórtan élő remetéket egy nagy közösségbe kell összefognia, mert így tudnak az embereknek világítani, s így lesz remény arra, hogy Magyarországot megújítsák.

Özséb megkereste s összehívta a remetéket, s a Pilis-hegységben kolostort és templomot építettek, amelyet a Szent Keresztről neveztek el. (A kolostor olyan épület, ahol a szerzetesek laknak. Szerzetes az az ember, aki lemondva a világ javairól, magát lelki- és testi tisztaságban megőrizve Isten és az emberek szolgálatára szenteli életét.)

A pálosok önellátók voltak, munkával teremtették elő maguknak szerény mindennapi táplálékukat. Özséb a rend védőszentjéül a remete Szent Pált választotta, így lett nevük pálos rend. Ruhájuk fehér: ez is jelzi, hogy lelküket, testüket tisztán akarják megőrizni. „Fehér barátoknak” is nevezik őket.

A pálos kolostorok száma gyorsan növekedett, az ország sok táján épültek kolostoraik, templomaik. Pedig nem léphetett akárki soraikba! Nem volt elég a szerzetesi szándék, az imádságos lélek: ősi hagyományokkal rendelkező magyar nemesi családból kellett származnia, aki a pálosok közé akart állni. A rend csak testében is egészséges, magas, erős embert vett soraiba. Hiszen ők már nemcsak imádsággal töltötték napjaikat, ha a szükség úgy hozta, harcba mentek a hazáért.

Jól kellett ismerniük történelmünket s ősi hagyományainkat ahhoz, hogy hivatásuknak eleget tudjanak tenni. Ezért volt föltétel a magyar nemesi származás. Hivatásuk pedig az ősi magyar kereszténység megőrzése, megújítása és ennek élése volt. A haza szeretete és Jézus szeretete ugyanis egyformán fontos, s a kettő összetartozik, hiszen mi magyarul vagyunk keresztények, ugyanúgy, ahogy más népeknél is megfér nemzetük szeretete Jézus szeretetével.

Sok csatában a pálos szerzetesek imái vezették vitézeinket győzelemre, s ők imádkoztak folyamatosan királyainkért és népünkért.

Mátyás király is nagyon szerette a pálosokat, s a Pilisben sokszor meglátogatta őket.

A pálosok a török elleni harcban is jeleskedtek, sokan közülük is életüket adták a hazáért. A török hódoltság után megfogyatkozott számuk, s kolostoraikat is lerombolta a török. A rend virágzásának kora véget ért, mint ahogy Magyarország virágzásának kora is.

1786-ban II. József, az idegen szívű „kalapos király” betiltotta a rend működését. Lengyelországba kellett, s ma is ott van a legtöbb pálos szerzetes, annak ellenére, hogy magyar szerzetesrend. (Az ő rendi törvényeik, „regulájuk” azonban már nem az ősi magyar pálos rend regulája.)

A pálos rend ősi központja a Pilis-hegység. Itt alapított boldog Özséb először kolostort. Ha mindkét szóból (pilis, pálos) kivesszük a magánhangzókat, mindkét szónál marad: P l s. Nem véletlen, hogy „Pilis” a neve a pálosok ősi lakhelyének.

A Pilis-hegység szent hely, Magyarország- és az egész Föld szíve. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a Duna folyása a Dunakanyarral, valamint a Pilis délnyugati oldalán végighúzódó völgy szívre hasonlító háromszög alakot formál. Ebben a völgyben valamikor folyó lehetett, mert a régi leírások Pilis-szigetről beszélnek. S ennek a szívnek közepén van a Pilis egyik legmagasabb csúcsa: Dobogókő. Beszédes a neve is, hiszen a szív dobog. Magyarország szíve itt dobog.

A Pilis, mint az ország szíve, magyar királyaink székhelye volt. E térségbe tartozik Esztergom, ahol Szent István király született, Dömös, ahol Béla király lakott, Visegrád, ahol Mátyás király töltötte sokszor napjait, s talán beigazolódik a kutatók sejtése, hogy a Pilis kapujában, Budakalászon volt Ősbuda vára, Attila király, s később Árpád-házi királyaink székhelye. A királykoronázó hely pedig a szív közepén lehetett, ahol az dobog: Dobogókőn. Ezeket a helyeket lelkes- és jól fölkészült kutatók vizsgálják, s reméljük, hamarosan kiderül az igazság.

A Föld szívében élve gondolkodhatunk igazán a szívünkkel! Azért is volt annyi szent királyunk, mint egy más nemzetnek sem, mert magyar királyaink a szívükkel gondolkodtak.

A pálos szerzetesek a Pilis-hegység erdeiben éltek, s sok olyan titkot őriztek meg magyar történelmünkről, királyainkról, amely titkokról még ma is kevesen tudnak, s sok olyan nagyon fontos értéket rejtettek el, amelyek már régen elvesztek volna, ha ők nincsenek.

Báthory László pálos szerzetes Mátyás király korában magyar bibliát írt. Ez a biblia Mátyás király híres könyvtárába került. (Szántai Lajos nyomán)

Pázmány Péter a XVII. Században így írt a pálos rendről:

„Ha tudni akarod az ország sorsos állapotát, tekints Remete Szent Pál Rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája. De ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország felemelkedőben van.”

Ma hazánkban sajnos igen kevés pálos szerzetes munkálkodik, központjuk Pécs városa. Reméljük, a Jóistennek gondja lesz arra, hogy egyre több embert hívjon el szolgálatára: olyanokat, akik magyar hazánkért tenni képesek, őrzik a titkot, az értékeket, s mikor annak ideje érkezik, tudtunkra adják, hogy Magyarország megújulhasson.

Imádkozzunk mi is ezért, hiszen keresztény hazánk megmaradása ettől is függ.

Előfizetéshez csekk igényelhető a szerkesztőség telefonszámán, vagy a tarsoly@aranytarsoly.hu e-mail címen.

www.aranytarsoly.hu