A címben foglalt mondatot egy megriadt tüntető makogta a mikrofonba Teherán utcáin, miután épp valami olyasmi történt velük, ami velünk 2006-ban Budapesten. Azazhogy egy kicsit előbb is, hiszen 2002-ben, a jelenleg a soros terrorista tisztét betöltő Budaházy György hídlezáró akciója során is láthattunk felháborító, antidemokratikus jeleneteket. Mint emlékezetes, az is ugyanúgy kezdődött, mint a mai teheráni tüntetések. 2002-ben erős gyanú merült fel, hogy csalások történtek az országgyűlési választások során, ezért néhány radikális ellenzéki személyiség, az élen Budaházyval, utcai megmozdulást szervezett.

A 2002-es budapesti akció hamar véget ért. Budaházyt rövid úton az aszfaltra teperték, támogatóira a rendőrök csőre töltött pisztolyt fogtak, és pusztán azért nem halt meg senki, mert az emberölés - akkor még - nem volt része a magyarországi rendőr-"kultúrának", a kissé szilajabb társadalmi viszonyokhoz szokott Iránhoz képest. 2006-ban azonban, amikor Gyurcsány Ferenc nyíltan elismerte, hogy hazugsággal és csalással nyertek a választáson, a félbehagyott "mérkőzés" folytatódott.

"...egy téren gyűlt össze több száz tüntető, de a környékre ezrével kivezényelt rendőrök rájuk támadtak, gumibotot és könnygázt alkalmaztak ellenük, és a levegőbe is lőttek... egyes tüntetők szembeszálltak a rendőrökkel, mások elmenekültek, és egy két kilométerrel távolabbi téren próbáltak meg ismét összegyűlni. Egy amatőr videofelvételen égő barikádokat és köveket dobáló fiatalokat látni... a tüntetők egy csoportjára a parlament közelében egyik pillanatról a másikra több száz fős, gumibotokkal felszerelt biztonsági erő tört. "Mindenkit elkezdtek verni (...) egy nőt véresre vertek, a férje, aki ezt látta, elájult" - mondta rémült hangon a nő."

Ezek nem a 2006-os Budapestről, hanem a 2009-es Teheránról szóló hírek foszlányai. És végül elhangzik az ominózus mondat: "Ez népirtás, ez tömegmészárlás, meg kell, hogy állítsák, segítsenek Irán népének, amely szabadságot követel" - mondta erős akcentussal beszélt angol nyelven.

Budapest és Teherán között az az egyetlen különbség, hogy az itteni kormány - úgy az akkori, mint a mostani - tetszik a cionista világhatalomnak, az ottani meg nem. Akár csalt a választáson Ahmadinezsad, akár nem, akik ellene vonulnak, minden bizonnyal a Moszad pénzével alaposan kitömött, Tel-Avivból dróton rángatott figurák szavára teszik. Hiszen nem kell hozzá sok politikai érzék, hogy belássuk, Izrael egyetlen esélye az iráni rezsim megbuktatására, ha így ássa alá. Megy is a hüppögőkórus a világsajtóban. A demokrácia lábbal taposásáról, összevert nőkről, elhurcolt, szabadságvágyó diákokról hazudoznak New Yorktól Budapestig. De hihetünk nekik mi, budapestiek? Nem.

Teheránban szombaton lelőttek egy fiatal nőt, Neda-Aga Szoltánt, aki részt vett a hazája elleni lázadásban. Arcképe máris bejárta a világot, "Irán angyala" lett belőle. Temetéséről sírva mutogatják a képeket a CNN-en. Ártatlan szemeivel hívják tetemre a "vadállati, hímsoviniszta, fasiszta, antidemokratikus" iráni rendszert. A véres arcú lányt, akit 2006-ban én fotóztam egy mentőautóban, nem mutogatják. A szép nő mindig emóciókat gerjeszt, nagyon jól lehet vele manipulálni a tömeget. Az osztrák zöldek - azt is tudjuk, ők mifélék, hisz emlékszünk, hogyan szidalmazták a boldogult emlékű Jörg Haidert - gyorsan kiderítették, hogy egy Bécsben évtizedekkel ezelőtt történt gyilkosság elkövetője maga Mahmúd Ahmadinezsad volt. Micsoda borzalom! Egy titkosszolgálat, amelyik gyilkol! (A magyar, az nem tesz ám ilyet, meg például a szlovák se robbantgat más országok fővárosaiban!) Már a diplomáciai kapcsolatok megszakítása is napirenden van egyes "fejlett demokráciákban", amelyek persze Izraellel kapcsolatban még csak célozni sem szoktak ilyenekre, mit nekik csaknem kétezer polgári áldozat Gázában pár hónappal ezelőtt.

Budapesten hiába raktuk ki a szabadság betűit, csőcselék voltunk és bűnözők tömege, a HírTV-t pedig megbírságolták a "forradalom" szó kimondásáért. Itt nem volt vipera, nem látta senki, a kilőtt szemek fölött szemet hunytak, a bebörtönzött százakért pedig csak egy kis csapat tisztességes jogász küzdött, szerencsére nem hiába. Ostoba provokátorok röhincséltek a médiában, amikor szóba került, hogy "az utcán randalírozó garázdák" az 56-osok utódainak képzelik magukat. Most meg maga Izrael állam elnöke jelenti ki nagy pátosszal, hogy Teherán tüntetői "pont olyanok, mint a szabadságukért küzdő magyarok 1956-ban".

Arra már nem veszteget szót a háborús bűnök eltussolásában igen gyakorlott elnök úr, hogy vajon a többi iráni városban miért nem tüntet a kutya sem? A Teherántól alig húsz kilométerre fekvő, másfélmilliós Karadzsban csend és béke honol. Ugyanígy csendes a csaknem másfél milliós Siraz, Tábriz, a Budapestnél is nagyobb Iszfahán vagy a hárommilliós Mashad. Mi folyik Teheránban? Egy 7,7 milliós metropolisz belvárosában pár száz bűnöző tombol. Ez lenne a forradalom?

Szó sincs itt 1956-ról. Kikérjük magunknak az összehasonlítást. Teherán utcáin nyíltan folyik a cionizmusnak legeredményesebben ellenálló ország rendjének aláaknázása. Néhány száz fős huligáncsoportok - a létszámról szóló adatért lásd az MTI hírét - törnek-zúznak a törvényes iráni kormány megdöntése érdekében, miközben a média dicsőíti őket, és hallgat a több tízezres ellentüntetésekről. Nagyon helyesen teszi az iráni kormány, ha közéjük lövet, ha kíméletlenül elfojtja minden megmozdulásukat, ha börtönbe veti és megtöri vezetőiket. Ez nem forradalom, hanem lázadás. Az ostoba és álszent mesék helyett a sorok között olvasva, a lepel mögé pillantva megláthatjuk igaz valójukat. Irán most termeli ki a maga Rosa Luxemburgjait, Daniel Cohn-Benditjeit, azoknak örököseit, akik Európát élhetetlenné és tisztességtelenné tették. Az iráni rendőr nem csak hazáját, hanem valóban a rendet védi, amikor szétcsap köztük, ugyanúgy, ahogy a Horthy-korszak magyar rendőre, amikor kardlappal csapott a Bécsben kucorgó kommunista emigráció által felheccelt lumpenproli fejére, aki ugyanilyen hazug és álszent jelszavakkal tört-zúzott Budapest utcáin.

Minden egyes golyó, amit Teheránban a tömegbe lőnek, revans azokért, amit Budapesten három éve ránk lőttek ki. Minden egyes betört orr, minden börtönbe dugott lázadozó, minden rettegve menekülő "szabadságharcos" válasz arra, amit Budapesten művelt a cionista világhatalom három évvel ezelőtt. Ilyen, amikor a "mieink" csinálják velük. Irán rendőrei faramuci módon értünk vesznek elégtételt saját hazájukban, azért a megtiport magyar szabadságért, amit itthon a zsidó rendőrcsizmák tapostak el. Szégyellje magát az az iráni, aki rendőreire támad, és ne számítson az együttérzésemre. Ott minden fordítva történik, mint itt. Mélységesen remélem, hogy az iráni rendfenntartó szervek és maga az iráni nép ura marad a helyzetnek, és a hazug, csalárd "forradalmat" rövidesen úgy tiporják el, ahogy megérdemli.